Kiwi szaporítása

On július - 14 - 2016 with 0 Comment

A kiwi szaporítása több féle módon történhet. Az egyik módszer a magról történő szaporítás, aminek előnye az egyszerűségében rejlek, azonban hátránya, hogy a hímivarú növények aránya a 90%-ot is meghaladhatja. A maradék termős növény pedig nem produkál kielégítő minőségű termést. A kiwi termesztéséhez – mivel kétleki növény – szükség van porzós és termős egyedekre is. Annak eldöntése, hogy egy adott kiwi termős vagy porzós, nem egyszerű feladat, teljes biztonsággal csak a virágjukból állapítható meg. Egy másik módszer a mikroszaporításos eljárás, amikor is egy ún. mikroszaporító laboratóriumban, steril körülmények között tenyészeteket nevelnek. Ebben az esetben pontosan tudható minden egyedről, hogy porzós vagy termős, attól függően, hogy milyen ivarú növényből történt a tenyészet nevelése, illetve biztosítható a gyökérnemesség és a fajtabiztosság is. Azonban ez – egy bizonyos mennyiség alatt – igen költséges módszer, és a mikroszaporított növények akklimatizálása is szükséges kiültetés előtt.

A melegtalp kettős feladatot lát el. Az egyik, hogy optimális talajhőmérsékletet biztosít, ami növeli a gyökérfejlődés sebességét. A melegítés következményeként azonban a dugványok még többet párologtatnak ami növeli a kiszáradás veszélyét. Ez orvosolható, ha a melegtalpat egy fóliasátor fedi, ahol magas, 90%-os relatív páratartalmat biztosítunk, ezzel csökkentjük a kiwi dugványok párologtatását, és növeljük a meggyökeresedésüknek a valószínűségét. Ezzel a módszerrel saját magunk szaporíthatjuk kiwi növényeinket.