Származási helye és elterjedése

On július - 13 - 2016 with Származási helye és elterjedése bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Többnyire nem ismert, hogy az Actinidia chinensis-t, a kiwit Dél-Kelet Ázsiában már több mint 1500 éve termesztik. A 15. században jelent meg az ősi kínai irodalomban egy leírás a kiwiről. Utána nincsen tudomásunk a lehetséges elterjedési területeiről. Egészen 1845-ig, akkor fedezte fel ismét Robert Fortune a kiwit avagy az Actinidiákat. custodia frontale iphone x Majd 1847-ben a francia botanikus Jules Emile Planchon írta le újból a kiwit. Az Új-Zélandi első termesztési kísérlettel párhuzamosan, 1900 körül szinte egyszerre kerültek magok Floridába, Franciaországba, és Angliába. custodia wallet iphon 7 Azonban feltehetően a klimatikus körülmények miatt a termesztés nem volt sikeres. A kiwi növények csak a botanikus kertekben voltak fellelhetőek, és kevés figyelemre tartottak számot. Aztán ahogy a kiwi gyümölcse egyre ismertebb és kedveltebb lett, újra próbálkoztak kiwi termesztéssel. Elsősorban a Földközi tenger menti országok számíthattak jó eredményekre. 1960 és 1970 között létrehozták az első ültetvényeket Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Görögországban. Természetesen az Alpoktól északra, a klíma szempontjából kevésbé kedvező területeken is szerettek volna kiwit termeszteni. Többszöri próbálkozással változó eredményeket értek el. custodia trasparente iphone 6 A későbbiekben a tenyésztők feladatává vált, hogy az Actinidia chinensis-t télálló formákkal, mint az Actinidia arguta-val vagy az Actinidia kolomikta-val keresztezzék, hogy lehetőség nyíljon az északabbra eső területeken is kiwit termeszteni. custodia calzino iphone Az Actinidia fajok többségének jelentősen kisebb a termése mint az Actinidia chinensis-nek, az általunk ismert kiwinek. custodia mare iphone Ezért elsősorban őt érdemes termeszteni. Az Actinidia fajok köréből a gyümölcsök élvezhetősége szempontjából mindkét télálló formája megfelelő, az Actinidia arguta és az Actinidia kolomikta is, illetve az ezekből nemesített egyéb fajták. A többi fajta íze általában vagy túl keserű, túl jellegtelen, vagy a termés olyan kicsi, hogy nincs lehetőség a felhasználásukra, de kúszónövényként kiváló díszítő értékük van.